Mindenféle.....

Rászántam magam, hogy végre újra élet jelet adjak magunkról.
Köszönjük jól vagyunk! Mírát már túl aggódjuk az orvosokkal együtt..... :-)
Végül semmi komoly nem lett a múltkori dologból, mert az antibiotikum csodákra képes!
Szerencsére Míra újra szalad és ugyan az a boldog kislány aki volt!!!!!!!! 9,3kg! És égetni valóan rossz! Felmászik mindenre és előbújt belőle a kis terrorista is! :-) Folyton résen kell lenni, mert mindig valami rosszat csinál.... :-)
Enni csak egyedül hajlandó persze türelme nem mindig van hozzá. Szépen beindult a beszélőkéje is. Igazi rend mániás, állandóan pakol (szét is össze is) és mindenkinek osztja a feladatokat!
Múlthéten kicsit megijesztett minket, mert éjszaka befulladt. Ez volt az első eset ezért az éjszakát bent töltöttük a kórházban. Szedjük újra az antibiotikumot de elővigyázatosságból nehogy a hurut ráhúzódjon a csípőjére.


Az ikrek tegnap ünnepelték a 7.születésnapjukat. Volt kis "családi" buli is. Mostanában nem voltak túl jók így nem rendeztünk nagyobb zsúrt. Adnak bőven munkát az idegeimnek néha messze futnék, mert próbára tesznek rendesen! :-) Egyáltalán nem tudnak együtt játszani, tvt nézni, semmit sem! Borzalmasak! Milán meg a fő "gonosz" állandóan piszkálja a csajokat. Az új ovit szeretik és viszont őket, sajnálom is, hogy nem írattam előbb át őket. 2hét múlva beiratkozás a suliba, hát nem várom a szeptembert.

És a legrosszabb ami történt! Igazából az Anyukámmal történt de engem is érint, megérintett! Az úgy volt, hogy Anyu nálunk volt segíteni az nap amikor Mírával az éjszakát a kórházban töltöttük.Reggel jött és este fél 8kor ért haza. A látványt nem kívánom senkinek sem. (Kertes házban lakik egy kisebb település fő utcájában.) A kertbe belépve láthatóvá vált, hogy az nap betörtek az otthonába... A bejárati ajtó berúgva, a lakás feldúlva! A szekrényekből az összes ruha kiszórva a földre a nappali "dohányzó"asztala (üveg) darabokra törve... A látvány lesújtó! Rögtön engem hívott, én persze pont a kórházban.. Én hívtam a rendőrséget és megszerveztem, hogy amint lehet induljak, hogy mellette legyek.... Miért? Miért? Ki és hogyan veszi a bátorságot, hogy elvegye azt ami másé? Nem túl takaros házikó, semmi hivalkodó hisz mióta Apu az égbe költözött megállt az élet. Sajnos egyedül betegen Anyu nem bírja sem fizikailag sem anyagilag. Most már az a kevés sincs amiért egy életen át dolgoztak. Dühítő és őrjítő a dolog! És érthetetlen ahol 3kutya van (1 a kertben 2 a lakásban) a szomszédban kismamák és senki semmit nem hallott, pedig egy ajtó betörése nem kis zajjal jár nem beszélve a kutyák ugatásáról....
Szóval még alig kezdődött el az év de már vége lehetne annyi rossz történt velünk!

Rólam: a tanulás parkoló pályán van a sok lelki megrázkódtatást fizikailag vezetem le heti 4-5 alkalommal aerobic formájában. Nem rég nyílt a közelünkben egy nagyon szuper fittness központ ami nem csak , hogy új, modern de még olcsó is. Nem utolsó sorban gondolnak a kismamákra is, mert van gyerekmegörző és nagyon sok akció! (pl: most egy 10alkalmas aerobic bérlet amit 4hét alatt kell lejárni 3ezer ft amihez jár 30perc masszázs is!)

Igyekszem képeket is csatolni de majd csak egy másik bejegyzés alkalmával!