Összefoglaló

Kicsit felgyorsultak az események nálunk.
A pót"nagypapa" elvitte hétvégére az "unokákat", hogy a gipszes Mírával könnyebb dolgunk legyen. Mivel már 3. hete volt fent a gipsz elég viseletes volt főleg, hogy Míra már nem nagyon bírt magával és folyton lemászott az ágyról. És egyszer csak megadta magát. Comb résznél teljesen ketté tört. Így hétfőn az Ortopédiai Klinikán kezdtük a hetet. Egyébként a gyerekek jól érezték magukat a "pizsama-partyn", volt hógolyózás, evés-ivás és voltak a Csodák Palotájában is. Persze milyen az élet? Pont akkor lázasodik be a gyerek amikor nem itthon alszik hanem vendégségben....
Na akkor hétfőnél tartottam. Milyen a mi szerencsénk? :-) Az orvos szabadságon van (azért akarták 1 héttel később leszedni a gipszet) ráadásul külföldön. Na mindegy megoldják. Leszedték a gipszet és csináltak RTG-t. Megnézte két orvos is, a betegséghez képest "szép"en gyógyul így nem kap újabb gipszet. Minden megengedett amit magától csinál a gyerek és a megbeszélt időpontban jelentkezzünk a kezelő orvosnál. Szuper! És az élet végre könnyebb lett. Míra teljesen kivirult! Kúszva-mászva közlekedett a lakásban élvezte a szabadságot. 3 hét után az első dolgom az volt, hogy megfürdettem. Szegényt amennyire tudtam minden nap letörölgettem de az mégsem volt az igazi. 1hét után kezdett próbálkozni a felállással majd óvatosan kapaszkodva megtett pár lépést. Aztán ezt egyre többször próbálgatta és végül újra egyedül jár!!!!!! Kicsit fura még a mozgása, sántít de napról-napra ügyesebb. Voltunk kontrollon is. Minden rendben van február végén kell újra megmutatni addig 1hét pihenés után gyógytornára kell járnunk. 19-én lesz vérvétel (ez a másik Klinikán) addig is tovább kell szedni az antibiotikumot. Az aszpirint és a gyomor gyógyszereket már nem szedi.
Gyerekek közben meg egész héten itthon voltak, hol Milán hol Maya volt lázas. Gyerekorvos azt mondta valami vírus. Holnaptól újra mennek óvodába.

Életjel.....

"Ami nem öl meg az megerősít!"
Hallottam ezt másoktól és most már biztosan állíthatom ez igaz.......!
Nem túl jó heteken vagyok túl. Voltam a gödör legmélyén is de már elkezdtem kimászni.....
(elindulni nem volt könnyű, szerencsémre akadt 1-2 olyan ember aki segített ha kellett!)
és már látom a "fényt"! :-)!
Szóval az élet megy tovább!!!!!! Én is itt vagyok a blog pedig folytatódik!!!!!! :-)

Hahó!

Még megvagyunk!
Nem azért nem írok, mert nincs miről hanem, mert soha nincs annyi időm, hogy nyugodtan leüljek a gép elé! Míra teljesen lefoglal. Nagyon Anyás, annyira, hogy ha (véletlenül) választhat, hogy Apa vagy Anya etesse csak tőlem hajlandó elfogadni a "hammát". Apával vagy Mamával is csak akkor jó ha fél szemmel látja, hogy a közelben vagyok. Ha véletlenül dolgom akad és itthon hagyom hatalmas hisztit képes csinálni. Sír, ordít, toporzékol és kiabálja "Anya,Anya,Anya!" . Nehezen nyugszik meg. Ilyenkor lelkiismeretfurdalásom van, hogy szegénynek milyen rossz. De nem lehet mindig velem! Ha rajta múlna még a wcre is jönne velem. Most már éjszaka is velem akar lenni! Felébred, iszik de ha nem dől vissza (mert van olyan, hogy vissza alszik de ritka) feláll az ágyban és nyüszít. Akkor kikell vennem és csak úgy nyugszik meg ha maga mellé teszem. (de akkor szinte azonnal vissza is alszik, hozzám bújva) Van, hogy hagyom reggelig van, hogy visszarakom később az ágyába (de van, hogy ezt játszuk egész éjszaka). Tudom, hogy nem biztos, hogy jó ez egyrészről Míra, másrészről magam miatt de van, hogy a fáradság nagyobb mint, hogy küzdjek a gyerekkel. (és azért a tesóknak sem lenne jó ha éjszaka nem tudnának aludni Mírától)
Sajnos nincs lehetőségem (csak ritkán) leadni őt, pedig szükség lenne rá, hogy szokja van élet rajtam kívül is.... Apukája a munka hőse :-))! és ezért nem tölt vele túl sok időt..... Az én részemről csak az Anyukám lenne illetve van NÉHA, de ő sajnos nem túl sokszor kapható egy kis unokázásra. (inkább ül otthon keseregve, hogy egyedül maradt ahelyett, hogy foglalkozna az 5 unokájával. Tulajdonképpen még néha Míra a legszerencsésebb, mert a többi 4 még ennyit sem látja a Mamát :-(! ) Apuka részéről egész jó lehetőségeink lennének ha a családja is így gondolná! De sajna ők egyáltalán nem akarnak élni (különböző kifogások miatt amit én soha nem fogok megérteni!) e lehetőséggel!!!!!!!!!