A Csoda!

2008 június 20-án 19óra 11perckor megszületett Míra, Márta!

Villám szülés volt! Még reggel a kórházi CTG után mondták, hogy itt nem lesz semmi talán 4 nap múlva megindítják, ha addig nem akar kibújni a kis "Ordító". (Már akkor is így hívtam. Amikor tudatosult bennem, hogy tényleg terhes vagyok akkor tettem fel magamnak a kérdést akarok-e egy "Ordító-terroristát"?, mikor már ilyen nagyok az ikrek. És a becézés most már biztosan mondhatom tökéletesen illik rá!!!!) Apuka persze teljesen elkeseredett, hogy ez a gyerek tuti bent marad és akkor inkább beleveti magát a munkába! (Délutánra-estére jó sok munkát vállalt). Én már délután kezdtem érezni, hogy kezd keményedni a pocakom de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Aztán csak nem múlt el inkább folyamatossá vált. Majd éreztem, hogy néha fáj is de csak kicsit. Biztos ami biztos alapon felhívtam Barbit a szülésznőt, hogy este beugranék egy Ctg-re ha lehet. Mondta, hogy persze de mivel 16óra van és ő csak 19órától lesz bent hívjam fel 1óra múlva. Apával elindultunk dolgozni, de közben a fájások egyre csak erősödtek. Néha már elég rendesen fájtak ekkor mondtam Apának ő mehet bárhová de engem rakjon ki a kórházban! Visszahívtuk Barbit aki azt tanácsolta induljunk a kórházba ott várni fognak oda szól telefonon. Kb 20perc volt az út de én azt hittem sosem érünk oda. Nagy meglepetésünkre Barbi várt minket. (úgy gondolta jobb ha előbb jön dolgozni) Kicsit várnunk kellet, mert a mentő sürgős esetet hozott. Majd megkaptuk a szobánkat és megvizsgáltak. Eredmény; beindult a szülés és mi innen csak babával megyünk már haza! (Apa pánikba esett, hogy bezzeg ő mára mást tervezett....) Megérkezett az orvosom is, burkot repesztett (18óra múlt), majd otthagyott a szobában, hogy nem sokára jön. Kint közben segítenie kellett a sürgős esetnél. Persze még csak ezután jöttek az igazi fájások amik tényleg fájtak ám! Barbi időnkén benézett, hogy minden oké? és ha van időm két fájás között töltsem már ki a papírokat, hogy felvehessenek. Jó! Megnézném, hogy hogyan sikerült, mert akkor már néha nem is tudtam hol vagyok annyira fájt. Majd kértem Apát, hogy szóljon valakinek, mert én már érzem, hogy "tolni" kéne! Bejött Edit az orvosom és Barbi is de elég hitetlenkedve fogadták az érzésemet. Felfeküdtem az ágyra, mert addig csak egy kis széken ültem, hogy megnézzék hol is tartunk hát igen meglepődtek amikor meglátták Míra buksiját! Innentől elég gyorsan történtek a dolgok, Apának is csak annyi ideje volt felkapta a kamerát és elindította. A felvétel 1perc 50másodperc, ennyi idő alatt bújt ki és már ordított is Míra!

Ma már 7hónapos nagy lány akinek van két foga, kúszik-mászik, felül -feláll egyedül!