Egy korszak lezárult

Egy nehéz 1,5év áll mögöttem! Volt benne öröm is, bánat is! Ma megszületett a döntés! Mostantól én egyedül felelek a gyermekeimért, rajtam múlik az életük!!!!!
Izgultam, az elmúlt napokban csak ez járt a fejemben! Vártam is meg nem is, féltem is meg nem is! Amikor kimondták, nem történt bennem semmi, olyan természetes volt, hogy így lesz! Most mégis valami félelem költözött a szívembe; zakatolnak a kérdések! Képes vagyok jól felnevelni őket? Gyerekek mit szólnak? Örülnek ? Vagy szomorúak lesznek? Tudom, csak idővel kapok választ, ha boldognak látom majd őket, akkor megérte!
Volt hosszú 9 év amit azért nem szeretnék elfelejteni! 17 évesen ismertem meg a férjem, 4év együtt járás után házasodtunk össze. Megszülettek az ikrek és jöttek a feladatok a gondok. Elfáradtunk! Sajnálom, hogy így alakult de a végén nem voltam boldog, döntenem kellett! 5év után váltunk el! Kaptam egy új életet ami kicsit "más" mint elötte és ezért az újért eldobtam a régit....
Egy nő miért dönt így? Nekem fontos, hogy szeressenek, megbecsüljenek! Fontos, hogy nő lehessek a férfi mellett! De elvesztem/tünk a feladatok súlya alatt elfelejtettem/tünk mosolyogni, örülni! Jól esett volna ha néha kaptam volna visszajelzést, hogy jól csinálom a dolgainkat és, hogy szeret és fontos vagyok neki de nem! Sorolhatnám a sérelmeket nincs értelme! Elveszett a férfi és a nő volt Apuka és Anyuka helyette! Csak teltek a napok és csak egy robotnak éreztem magam akit beprogramoztak egy végtelen-programra!!!!!
Próbáltam változtatni, de csak azt éreztem én küzdök és feladtam! Nem könnyű más, új útra lépni a régi megszokottról! De mindenki keresi a boldogságot, én is! És ha megcsillan a remény akkor elindulsz azon az új úton bármerre visz........